Civil Mesterképzés víziója

Civil Mesterképzés víziója

 

Mi az újdonság?

Ilyen képzés még nem volt. Ma minden képzés: információ átadás. Legjobb esetben: tudás-közvetítés. Nagyon ritkán: érték-képviselet. De a lényeg hiányzik: a közvetített érték és tudás összekötése a hallgató tudásával, tudatával és életgyakorlatával. Mi éppen ezt akarjuk.

Mit takar az újdonság?

Minden hallgatót új helyzetbe hozni: ne csak hallgató legyen, sőt ne csak beszélő, hanem életteremtő. Ha életteremtő, akkor egyenrangú helyzetbe kerül az életteremtésre inspiráló előadóval, aki szintén nem csak beszélő. Legrosszabb esetben a hallgató és az előadó egyaránt mesterjelölt, jobb esetben már Mester.

Miért civil és miért mesterképző?

Mindegyik fogalom pontatlan, de jobb, mint a semmitmondó képzéscímek. A civil most nem csak azt jelenti, hogy szabad, független, tudatos polgár, hanem azt is, hogy vállalja a magasabb tudás és tudatállapotba kerülést és így az életteremtés gyakorlatát kint és bent. A Mester szó egyrészt valóban utal arra, hogy rekonstruálható a Mester - Tanítvány viszony, de ennél is jobban arra, hogy az egyént segíti abban, hogy minél inkább primordiális ember legyen, miközben a való világban is új, mesteri életet (magas minőségű életformát, életgyakorlatot) teremt.

Ez nem Iskola lenne?

Iskola, csak nem a mai értelemben. Nem elsősorban tananyag átadó, de az új, magas tudást közvetíti. Nem csak szabadegyetem, ahol a szabad gondolatok elhangoznak, hanem a magas rendű szabadság visszaszerzésének lehetősége. Tanítja és gyakoroltatja, hogy életét miért és miképpen bízza rá a felsőbb erőkre, avagy hogyan teremtsen újra és újra egységet a belső-külső Énnel és a kollektív Énnel.

Mi az új módszer?

A képzés avval kezdődik, s minden egy alkalommal arra alapozódik, hogy a mesterjelölt miért és mire született, visszatalált-e a belső Énhez (Önvalóhoz, isteni Énhez), hol tart az élet-program tudatosításában, miért és hogyan léphet magasabb tudatállapotba. Vagy: az új tudásokból mire van szüksége, milyen foglalkozás szabatott rá, mi a személyes dolga családja, közössége, nemzete érdekében, stb.

A képzés avval folytatódik, hogy a hallgatónak mi az életprogramja, avagy saját életstratégiája és ennek felismeréséhez és kibontásához milyen belső és külső pályát járjon. Az önfeltárás és önhelyzetkép után így megszületik a tudatos életprogramja, s így a civil mesterképző nem tesz mást, minthogy a tudatos életprogram végigvitelére készít fel, azaz minden hallgatót önmaga életének Mesterévé igyekszik tenni.

Ezért a Civil Mesterképző minden előadása, vitája nem légüres hallgatóközti térben landol, hanem minden egyes hallgatónak konkrét tudásokat (bölcsességet), ösztönzéseket, alternatívákat kínál önmaga Mesterévé válásához. A képzés így megérinti, eléri a Mester-jelöltet. Ez a konkrét tudás- és tudatemelés egyben szellemi beavatás és mindenki előtt megnyitja a spirituális életet is.

Minden régi és új nevelési-önnevelési módszer ezt a célrendszert szolgálja. Egyszerre a magasabb ismeretek egyetemek feletti szintje és a spirituális képzés/önképzés mesterkurzusa.

Mi a kockázat?

Miután ilyen „képzés” nem volt, ezért nincs kitalálva, aminek viszont az az előnye, hogy a mesterek-mesterjelöltek („hallgatók” és „előadók”) közös teremtése lesz. Annyi már most is látszik, hogy ez a koncepció és módszer csak akkor működik: a) ha erre alkalmas „előadók” vannak jelen, amiből az következik, hogy az ország legjobb szellemiből válogatunk; b) ha a „hallgatók” – ha csak egy mód van rá – minden alkalommal ott vannak. Ez várhatóan havonta két szombatot jelent majd.

Metaforák a civil mesterképzésről?

Hajózás a káoszban. Létramászás és feljutás az égi létrán. Átúszás a normál egoból a tiszta tudatba, vagy a teljesség tudatba. Szeretetiskola – magas szeretet- és tudatfokon. Új tudás (egyben régi bölcsesség) megértése a világ-megváltás érdekében. Pillantás az Örök Életre. Mestervizsga az új életvezetésből.

Varga Csaba

 

Kiegészítő információk